A csodaszarvas-monda

Kézai Simon 1285 el?tt keletkezett Gesta Hungaroruma alapján

„Ménrót óriás a nyelvek összezavarodásának kezdete után Eviláth földjére ment, amelyet akkor Perzsiának neveztek, és ott két fiút, Hunort és Magort nemzett Enéht?l. T?lük eredtek a hunok, vagy magyarok. Tudvalév?, hogy Ménrót óriásnak Enéhen kívül más feleségei is voltak, akikt?l Hunoron és Magoron kívül sok más fia és leánya született. Ezek és utódaik Perzsiában laknak, termetre, színre a hunokhoz hasonlatosak, és csupán oly kevéssé különböznek beszédükben, amiként a szászok a thüringiaiaktól. Mivel Hunor és Magor els?szülöttek voltak, atyjuktól elkülönülten laktak sátraikban. Történt egy nap, hogy vadászatra mentek Meotisz mocsarai közé, amikor a pusztán szarvasün? bukkant fel el?ttük; azt követték, s az menekült el?lük, míg végre elt?nt a szemük el?l. Sokáig keresték, de nem találták. Végtére is a mondott ingoványt bebarangolták, és úgy ítélték, alkalmas marhatartásra. Ezt követ?en visszatértek apjukhoz, és elnyerték engedélyét, hogy minden vagyonukkal a Meotisz mocsarába költözhessenek. Meotisz pedig Perzsiával határos, amelyet egyetlen kicsiny gázlótól eltekintve tenger vesz körül. Folyóknak teljesen híján van, ám b?velkedik f?ben, fában, madarakban, halakban és vadakban. A be- és kijárás szerfelett nehéz. Meotiszba költözésük után öt évig állhatatosan ott tartózkodtak. A hatodik évben kijöttek, egy elhagyott helyen rábukkantak a Belár-fiak feleségeire és gyermekeire, akik férjeik nélkül maradtak sátraikban. Minden vagyonukkal együtt elragadták, s gyors vágtában Meotiszba nyargaltak. Történt pedig, hogy a gyermekek között az alán fejedelemnek, Dulának két lányát is elfogták; az egyiket Hunor, a másikat Magor vette feleségül. Ezekt?l a n?kt?l veszi eredetét minden hun. Mivel sokáig maradtak a mocsárban, hatalmas nemzetté kezdtek n?ni, így a föld sem befogadni, sem táplálni nem tudta ?ket. Felderít?ket küldtek tehát onnan Szkítiába, és miután Szkítia országát kikémlelték, oda vonultak megtelepedni.”